Emlékezzünk Rejtő Jenőre.

Különös -- és félreértésekkel teljes irodalmi hírnevet vívtak ki

írójuknak a " Howard - regények".

Pontosabban: ezek a mulatságos és népszerű írásművek szinte teljesen elfedték az írót, Rejtő Jenőt, aki életének nem egészen harmincnyolc esztendeje alatt a legkülönbözőbb műfajokkal próbálkozott, míg végül a ponyvaregény álarcába rejtette egyéni, bizarr, gyakran gúnyos és majd mindig fanyar humorát, s mivel saját néven nem érvényesülhetett, hírnevet szerzett egy kitalált Angol névnek: P. Howard - nak.

           Rejtő Jenő 1905 Március29 - én született Budapesten, Reich Jenőként, és 1943 Január 1 - én ölte meg Jevdokóvó községben a Voronyezsi tragédia hónapjának tömeggyilkos hidege, illetve a fasiszta embertelenség, amely meleg holmi nélkül hurcolta a halálhozó körülmények közé az áldozatok százezreit.

Rejtő Jenő élete utolsó négy esztendejében mást sem tett, mint hogy gúnyolódott az embertelenséggel és azokkal a halálos körülményekkel,amelyekbe ez a rettenetes évtized belevitte az ártatlan embereket.

A kortárs olvasók, és az utánuk következők is könnyfakadásig nevettek a Howardi humoron, s betették a ponyvairodalom közé ezeket az egyéni hangú, paródisztikus, irónikus írásokat, amelyek -- esztétikánk és írodalomtörténetünk nem is vette tudomásul -- a Magyar humoros irodalomnak jelentős értékei. Az a bizarr komikum, amely nálunk Sipulusz humoreszkekkel kezdődött, régen, Heltaival folytatódott, Rejtővel jutott el a kor torzító tükréhez.

A Howard - irodalom egy alantas ponyvaműfajnak, az úgynevezett  " Légiós regény " - eknek maradandó paródiája lett. Aki végig nevette a " Láthatatlan légió " fejezeteit, az tőbbé nem veszi komolyan a tőbbi légiós regényt sem.                                                                

Nagyon távoli párhuzammal azt mondanám, hogy a Howard - regény úgy viszonylik a ponyvához, mint Don Quióte a lovagregényekhez. Ne értsék félre, nem akarom Rejtőt nagyságrendben Cervantes mellé állítani, de a párhuzam fennáll. A Spanyol lángelme halhatatlan művéről, amely végképp tönkretette a lovagregények hitelességét, sokáig tartották, hogy nem egyébb, mint egy a sok lovagregény közül. A formáját valóban attól vette át, hogy leleplezze a velejéig hazug műfajt. Rejtő is a ponyva köntösébe őltöztette humorát, megnevettetve az olvasót, aki észre sem vette, hogy közben kineveti a ponyva világát.  Rejtő nem egy lépéssel érte el ezt a kifejező formát. Írónak készült, de a kispolgári otthon "pénzkereső " jövőt tervezett számára. Kereskedelmi középiskolába kellett járnia, s ez sehogy sem felelt meg kalandos természetének. A kitörés a szinészet felé látszott megvalósíthatónak. Így került növendéknek Rákosi Szidi az időben népszerű színíiskolájába. De őt inkább a színház vonzotta, mint a színészi pálya, nem lett színművész. De a színdarabírás egész életében kísértette, s későbbi éveiben egyetlen saját néven elért sikerét egy operettel aratta, " Aki mer az nyer " címmel. A harmincas években számos előadást ért meg. Írt egyébb színpadi műveket is, de boldogulni nem tudott velük, legtöbbjüket elő sem adták. Nem érdektelen, hogy filmet írt Semmelweissről, a filmgyár el is fogadta, de a forgatásra már nem került sor. Ezek a próbálkozások nem csak a külső körülmények miatt futottak zsákutcába. Rejtőnek másfajta tehetsége volt, a kalandregény írás. Egy nagy utazással szerzett tapasztalatot, a kalandregényeihez. 1929. és 1930.  folyamán lehetősége volt világot látni. Bécs, Párizs, Marseille, észak Afrika voltak a fő állomásai, utazásának. Minden művében egy -egy bekezdésnél fölfigyel az olvasó, olyan szemléletes képet kap a trópikus tájról, s megérzi, igen, az író ott járt afrikában. Más regényének komikus helyzetei közt egy szinte véletlenül elejtett fordulat tanusítja, hogy az író megjárta a marseillei matrózkocsmákat.

De ez a nevető és nevettető író megjárta a lélek poklait is. Amikor az élményekkel teli utazásból hazaérkezett, novellákat, főleg afrikai tárgyú történeteket kezdett írni. Ezek az "Ujság " című napilapban jelentek meg, ma már szinte senki sem emlékszik e novellákra. Tizenhat pengőt kapott darabjáért. A be nem érkezett író számára az írodalom még nyomorúságos életet sem biztosított. Az egyetlen operett siker még nem adott írói egzisztenciát. A viszhangtalan - ság önmagában is őrli az érzékeny idegeket, hát még egy olyan korban, amikor a világ rohan a szörnyűségek felé. Előbb idegbeteg lett, úgy ahogy kigyógyult, majd megtalálta az egyetlen kifejezési formát, amely olvasókat és jó jövedelmet is jelentett. 1938 - ban kezdte írni a Howard regényeket, s az utolsót 1942 - ben fejezte be, nem sokkal azelőtt, hogy a zilált lelkű írót nagyonsokadmagával elhurcolták meghalni. Nem kellett sok neki a testi megsemmisüléshez. A tömeghalál csak a Voronyezsi napok után, Január második felében kezdődött, ő már újévkor meghalt.

Életkörülményei, amelyek végülis eljuttatták e kacagtató furcsa regényekig, belőle is különc embert faragtak. Általában a Japán kávéházban ült, és írt. Akkoriban próbált pénz nélkül élni. Amikor a kávéházhoz közel lévő kiadó ( ponyva regények kiadója ) már jó fizetéssel adta jelét a sikernek, akkor ő kézirat részletekkel fizetett. Mikor megitta a feketét, hívta a főpincért, letépett néhány sort, a kézíratból, hogy váltsa be a kiadónál. Állítólag szabónak, cipésznek is így fizetett. Olyan ez mint egy Howard regény. Annyi bizonyos hogy utólsó éveiben már nagy tömegek olvasták könyveit.

1945 - után, több mint egy évtizedig végzetes tévedés áldozata lett. Rejtőt egyszerűen ponyvaíróként kezelték, nem vették észre a ponyva elleni küzdelem eszközét. Az írodalom hivatottjai nem voltak hajlandók tudomásul venni Rejtőben az írót, aki ki vívta helyét a Magyar humor történetében. Ezután sokan oly mértékben túl értékelték Rejtő írásművészetét, hogy már - már a nemzeti klasszikusok közt emlegették. A Howard könyvek ára a fekete piacon valószínűtlen mértékig emelkedett. Rejtő helye e két eltúlzott értékelés közt van. Kétségtelen hogy sok benne a ponyva elem, világszemlélete nem volt következetes, nem ismerte ki magát a politikai kérdésekben, csak ösztönösen fordult az embertelenség ellen. Értéke, a sok mulatságosnál mulatságosabb ötlet, fura figurái, képtelen helyzetei, azok a Howardi mondatok, amellyek oly kedvesek a játszani szerető elmének.

Ezek biztosítják Rejtő helyét a Magyar humoros irodalom történetében, és könyveinek népszerűségét az élő olvasmányok világában.

2013 február 5