Ha leírjuk Isten nevét kilencmílíárdszor.

 

 A kérés kissé szokatlan, mondta Wagner doktor, úgy vélte, példás önuralommal.Tudomásom szerint ez az első eset,hogy egy Tibeti kolostor számítógépet kölcsönöz valakitől.Nem szándékozom firtatni, de sose híttem volna, hogy az önök......ő, rendje sok hasznát venné egy ilyen masinának. Meg tudná mondani, hogy tulajdonképpen mire óhajtják használni? Örömmel, felelt a Láma, miközben megigazította selyem talárját, és gondossan eltette logarlécét. Az önök Mark5- számítógépe minden szokványos matematikai műveletet elvégez, egészen a tízjegyű számokig. Munkánk természete folytán bennünket a betűk érdekelnek és nem a számok.Szeretnénk, ha megváltoztatnák a kimenő áramköröket, s a gép számoszlopok helyett betűket nyomna.Nem egészen értem.... Egy tervről van szó, amelyen három évszázada dolgozunk. Lényegében a kolostor alapítása óta. Az ön szemében ez bizonyára érthetetlen, de kérem, hallgasson elfogulatlanul, míg megmagyarázom. -Kérem, hallgatom-. Voltaképpen igen egyszerű. Egy kimutatást szerkesztünk, amely Isten összes lehetséges nevét tartalmazza.- Hogyan? - Jó okkal hisszük, folytatta a Láma, Hogy saját konstrukciójú ábcénk nem több, mint kilenc betűje elegendő mindezen nevek leírására.És ezt csinálják három évszázada? Ezt. Számításaink szerint a feladat elvégzéséhez körülbelül tizenötezer év szükkséges. -Ó-. Wagner doktor mintha elképedt volna. Most már értem, miért akar egy gépet bérelni tőlünk. De végülis, mi ennek a tervnek a célja? A Láma habozott egy pillantig, Wagner pedig azon tűnődött, hogy talán megsértette. Lehet, de a válaszban nyoma sem volt neheztelésnek. Legyen ritus,ha tetszik, de hitünk sarkalatos eleme. A legfőbb lény tenger sok neve, mind csak ember alkotta címek. Meglehetösen nehéz filozófiai probléma rejlik itt, amit ne feszegessünk. De valahol a számításba jövő betűk összes lehető kombinációja között vannak azok, amellyeket Isten igazi nevének mondhatunk. A betűk szisztematikus permutációjával próbáljuk valamennyit összeírni.- Értem-. Az aaaaaaaaa-val kezdik, és a zzzzzzzzz - ig mennek. Pontossan, csak éppen saját speciális ábécénkel dolgozunk. A nyomtatókat erre átállítani, csekélység. Jóval érdekesebb probléma az áramköröket úgy átalakítani, hogy kizárják a nevetséges kombinációkat. Egy betű semfordulhat elő, háromnál töbször egymás után. Háromnál? Bizonyára kettőre gondol. Háromnál. Ez a helyes. Sajnos azt hiszem túl soká tartana, míg megmagyaráznám önnek, miért, akkor is ha beszélné a nyelvünket. Én is azt hiszem.... vágta rá gyorsan Wagner.- Folytassa csak-. Szerencsére az önök gépét nem lesz nehéz erre a munkára alkalmazni. Ha már a programozás megfelelő, sorban permutálni fog minde betűt, és nyomtatásban adja az eredményt. Ami nekünk tizenötezer évig tartott volna, a gép elvégzi száz nap alatt. Wagner doktor aligha vett tudomást a zajokról, mellyek aluról az utcáról hallatszottak fel. Más világban volt, a természetes és nem az ember alkotta hegyek világában. Magasan, távoli sziklafészkeikben türelmesen dolgoztak ezek a szerzetesek, nemzedék, nemzedék után, értelmetlen szavak jegyzékét szerkesztették. Van e határa az emberiség ostobaságának? Minden esetre sejtetnie sem szabad legbensőbb gondolatait. A vevőnek mindíg igaza van. Semmi kétség, felelt a doktor, a Márk5-ön elvégezhetők az átalakítások úgy hogy efféle jegyzéket nyomtasson. Sokkal aggasztób kérdés a gép felszerelése és kezelése. Tibetbe eljutni, nem lesz könnyü. Ez a mi dolgunk. Az alkatrészek elég kicsik, repülővel szállíthatók, ez volt az egyik szempont abban, hogy az önök gépét választottuk. Ha Indiáig elhozzák őket, mi gondoskodunk a továbbszállításról.- És két mérnökünket kívánja szerződtetni-? Igen, három hónapra, amíg a terv tartana. Ezt el tudom intézni. Most már csak két dolog maradt hátra...... mielőtt befejezhette volna a mondatot, a Láma kis kártyát húzott elő. Követelésem az Ázsia banknál. Köszönöm, ez rendben van. A másik dolog olyan semmiség, hogy nem tudom megemlitsem e? Meglepően gyakran hanyagol el az ember valamit, mert evidens. Milyen elektromos áramforásuk van? Egy 50kilowattos diesel generátorunk van.                                                                                                           A sziklapárkányról szédítő volt a kilátás, de idővel mindent megszokik az ember. Három hónap után Kovács Jánost hidegen hagyta a hatszázötven méteres szakadék, vagy az alant húzódó völgy mezőinek tarkasága. A szél gyalulta köveknek támaszkodott, s komoran meredt a távoli hegyekre, melyeknek a neve sem érdekelte soha. János arra gondolt, hogy ekkora őrűltségben még soha nem volt része. A Mark5- hetek óta hektárszámra ontotta magából a szózagyvalékos íveket. A számítógép szívósan kérlelhetetlenül átcsoportosította a betűket, minden osztályt kimerítve, mielőtt rátért a következőre. Amint a papir ívek kibujtak a gépből, a szerzetesek gondosan felszabdalták, és óriási könyvekbe ragasztották őket. Még egy hét, - hála az égnek- és befejezzük. De milyen titokzatos számítások győzték meg a szerzetseket arról, hogy így tegyenk? Gyakori lidérces álmai közé tartozott, hogy a terv megváltozik, és a Láma hirtlen bejelenti, hogy a tervet meghosszabbítják, pár hónappal. Nagyon is képesek voltak rá. János hallotta, hogy csapódik a szélben a nehéz fa ajtó. Bandi jött ki, odalépet mellé a párkányra. Mint mindig, Bandi azon szivarok egyikét szívta, amelyek nagy népszerűséget biztosítottak számára a szerzetesek között. Ide figyelj János, mondta Bandi jelentőségteljesen. Megtudtam valamit, baj van. Micsoda? Csaknem a gép döglött be? Ez volt a legrosszabb amit el tudott képzelni. A hazatérést késleltette volna, amitől borzasztóbb nem lehetett. Ott tartott már, hogy egy kereskedelmi reklámtól is boldog lett volna, mert az az otthont jelenti. Nem... egészen másról van szó. Bandi letelepedett a párkányra, ami szokatlan volt nála, mert félt a magasban. Most végre rá jöttem mire megy ez az egész. Nem értem... azt hittem tudjuk. Persze, tudjuk, min törik magukat a szerzetesek, de nem tudjuk miért? Őrűlet. Na, mondj valami ujat, mordult rá János. A Láma most mondta el az egészet. Tudod hogy minden déluttán bejön, nézi hogy hullanak a papirok. Mikor mondtam neki, az utolsó szakaszban vagyunk, megkérdezte, tudom e, mi történik? És elmondta. Azt hiszik ha belajstromozzák az Isten összes, azaz kilencmíllíárd nevét, azzal Isten rendelését teljesítik. Az ember véghez vitte, amiért megteremtették, és nincs értelme tovább létezni. Akkor mit várnak tőlünk? Legyünk öngyilkosok? Arra nincs szükség. Mihelyt kész a lista, szinre lép az Isten, és becsukja a boltot. Remek, mi? Értem, munkánk befejezése a világ végét jelenti. Éppenezt mondtam a Lámának. És tudod mit mondott? Nem ilyen semmiségről van szó. Ezt nevezem széles látókörnek, mondta János.- Nem értem miért zavarna ez bennünket-, eddig is tudtuk hogy hülyék. Igen. De nemlátod mi lehet belőle? Ha a lista teljes, és nem szólal meg a végitélet harsonája, vagy akármi, amire várnak, minket vádolnak majd. Nekem cseppet sem tetszik a helyzet. Figyelj rám. A gép négy nap múlva végez. A repülő egy hét múlva ér ide. Egy kis javítással késleltetjük a befejezést, és mire a gép végez, mi a repülőn lehetünk. -Nekem ez nem tetszik-. Még sosem léptem le egy melórol sem. Külünben is gyanús lenne. Nem. Én nem megyek, jöjjön aminek jönni kel.                                                                                               Nekem még mindig nem tetszik a dolog-mondtaJános- hét nappal később amint a szilaj jakkok lefelé vitték őket a szerpentinen. Ne hidd hogy azért lépek le, mert beijedtem. Csak sajnálom ezeket az ürgéket, és nincs kedvem ott lenni, amikor rá jönnek hogy tévedtek. Ott van, kiáltotta Bandi, s a völgybe mutatott. Ott feküdt az öreg DC3-as, rájuk várva. Már jól haladtak, rendes úton mentek. A legkissebb veszély sem mutatkozott. Felettük tisztán ragyogtak a csillagok. Legalább a pilóta simán fel tud szállni. Dudorászni kezdett Bandi, de hamar abba hagyta, ez a vidék nem kedvez a vidámságnak. Eszébe jutott, vajon végzett e a számítógép? Most van itt az ideje. Bandi Jánosra nézet, de alig látta az arcát, mert az eget nézte. Nézd, suttogta János, és Bandi is felnézett az égre, odafenn szépen, sorban, kialudtak a csillagok.                   

 Tóth Ferenc

 2016 szeptember 1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

.

 

 

 

 

-