Evolúció    

--Hé, emberek, óvatosabban! Kiáltott a matrózoknak Culing mérnök. A matrózok térdig vízben állva, ládákat rakodtak a csónakból, a partra. Galamb, a vitorlás, kintebb állt a mély vízben. A mérnök tíz ládát hozott, most rakták ki az utolsót. A matrózok megálltak a mérnök előtt, végeztünk uram? Kérdezte az egyik matróz. Igen, mondta Culing, pénzt vett elő, fizetett, és mondta, _ ne felejtsék el, egy hónap múlva jöjjenek értünk. Ott maradtunk egy trópusi szigeten, ketten. Culing mérnök ki talált valamit, ami tetszett a hadseregnek, meg kapott minden támogatást, még ezt a lakatlan szigetet is. És persze engem, mint megfigyelőt, és pártatlan ujságírót, John Badot. A dolgom, követni az eseményeket, és elfogulatlanul megírni mindent. Most mit teszünk? Kérdeztem Culingot. Először is fel állítjuk a sátrakat. Esteledett mire végeztünk. Álltak a sátrak, az élelem és a víz külön sátorban elraktározva. Csak a tíz láda volt érintetlen. Velük mi lesz?_ mutattam rájuk. Majd reggel, felelte Culing. Mégis mi ez az egész?- kérdeztem. Majd meg tudja, vgyorgott a mérnök. Be bizonyítom Darwin elméletét! Mit? Értetlenkedtem. Majd holnap meglátja, most aludjunk.                                                                           Másnap reggel felnyitottuk az első ládát. Egy kétkerekű kocsi volt benne. A második ládában vas darabok, a harmadikban réz, a többiben is fémek, az óntol- a krómig minden. Csak két láda maradt, amit nem nyitottunk fel. Culing vezetésével széthordtuk a kocsival a fémeket a szigeten, és különböző mélységekbe ástuk el. Kérdeztem miért? Vigyorgott, ki látszottak fém fogai, ez is a terv része. Három nap alatt végeztünk az ásással. A fémek nem egyformán kerültek a gödrökbe, volt, hogy csak egyforma, volt, hogy mindenből, volt, hogy csak néhány fém került bele. A negyedik nap reggelén ki nyitottuk a kilencedik ládát. Egy fura szerkezet volt benne. Első látásra gyerekjátéknak tűnt, olyan volt mint egy nagy rák. A hátán pici parabola tükör volt. Sokáig értetlenül bámultam a gépet. - Tetszik? - Kérdezte Culing. Csak azért jöttünk ide, hogy ezzel szórakozzunk? Kérdeztem. Culing nagyot nevetett, várja ki a végét barátom!                                     Vegye ki a ládából, és tegye le a homokra. Elég könnyű volt, talán három kiló, és jól megállt a homokon. Pár perc múlva a kis fémtükör megmozdult, és a nap felé fordult. Éledezik! Kiáltottam, és talpra ugrottam. Az árnyékom a rákra esett, és ő gyorsan a napra mászott.                         Culing, az Istenért! Árulja már el mi ez, mit csinálunk mi itt? Culing is felállt, és most komolyan mondta. Darwin elméletét ellenőrizzük. De hisz az biológiai elmélet, kiválasztódás, evolúció, stb. Pont erről van szó. Nézze csak, a cimboránk vizet iszik. El ámultam. A kis gép a partra mászott, kis ormányt nyújtott a vizbe, és szívta magába. Maga találta fel? Kérdeztem a mérnököt. Igen, volt a válasz. Lehajoltam hogy közelebbről is megnézzem. A hátát egy fél henger borította, elöl is hátul le volt zárva egy lemezzel. Az elsőn két szemre hsonlító lencse volt. A teste alatt lapos tálca húzódott. Az elején egy pár nagy, és egy pár kis mérettű rák ollóhoz hasonlitó nyúlvány volt. A belsejébe nem lehetet belátni.  Próbáltam megérteni, mit láthatott benne a hadvezetés.                                             A nap lassan le ment, a távoli bokrok árnyéka elérte a gépet, és az ismét a napra mászott. Ahogy a nap haladt, úgy haladt a gép is nyugat felé. Már a vízpatron voltunk, tíz lépésre az egyik elásott fém kupactól. A gép rárontott a kupacra, és ásni kezdett. Culing megfogta a karom, jöjjön, menjünk aludni. Az érdekes rész, csak holnap kezdődik.     Másnap reggel fürödni mentem. A tenger meleg volt, sokáig uszkáltam, gyönyörködtem, hogyan gyúl lángra a bíborszínű hajnal, messze keleten, a lágy hullámok felett. Mire visszatértem a sátrakhoz, a mérnök már nem volt ott, biztos gyönyörködik a szörnyetegében, gondoltam. Megreggeliztem. Hé! Bad, siessen! Megkezdődött!               Hová menjek mérnök úr? Kérdeztem. Oda, ahol a gépet hagytuk. A nap  már az égen volt, mire oda értem a fémrudakhoz. Alig pár lépésre voltam még, mikor szinte a földbe gyökerezett a lábam. A fémkupac mellett két egyforma gép állt, pont olyan, amilyet az este ott hagytunk. Talán a fémek közt volt a másik? Kérdeztem Culingot. Ő csak heherészet, és a kezét dörzsölte. Most már elég! Förmedtem rá. Mi ez az egész? Született! Az éjszaka született! Felelte boldogan. Rá néztem a gépekre,szorgalmasan dolgoztak, páncéljuk alól kékes füst szállt fel. Első ollóikkal vágták a fémeket darabokra, a kissebb ollókkal a száj nyílásukba rakták. A gép belül zümmögött, kattogott, szikra kéve tört ki belőle néha. A fémtábla amit a hasának véltem, szerelő szallag volt. az elkészült alkatrészek itt alakultak ki gépekké. Az egyik ilyen tálcán már majdnem kész volt egy ujjabb gép.                     Ezek le másolják magukat! Kiáltottam. Hát persze, ez az egyetlen feladatuk. Sokszorosítani önmagukat. Ez volt a nagy ötletem, alkotni egy automatát, amely elkészíti önmagát. Közben a gép elkészült, saját lábára állt. A hátán lévő tükör a nap felé fordult, és le ment a partra inni. Nemsok idő múlva elkészült a negyedik is. Na és mi a fenéért iszik egy fém szörnyeteg? Kérdeztem a mérnököt. Így tölti fel az akumlátorát, felelt Culing. Ezért éjszaka is tudnak dolgozni. Tehát ezek a férgek, éjjel nappal dolgoznak. De mire kellenek ezek a gépek? A háborúra. Ezek a gépek a leg félelmetesebb diverzánsok. Képzelje el ha ezeket a gépeket az ellenség területére juttatjuk. Na, mi lessz? Tudja mi az a haladvány? Tudom, és? Mi tegnap egy géppel kezdtük, ma már nyolcan vannak. holnapra hatvannégyen, holnapután, ötszáztizenketten. Tíz nap múlva több mint tízmillióan lesznek. Persze nem itt, mert nincs elég fém. Ezek a gépek rövid idő alatt felfalják az ellenfél összes fém készletét! Az ágyútól, a tankig, a repülőtől a villany vezetékig mindent! Hát ezért kell ez a szörny a hadseregnek! Igen, ezért. De ez csak a prototipus. Át akarom rendezni az áramköreit, hogy vezérelhető legyen. Nem volna szerencsés, ha a mi fém készletünket is felzabálnák. Ezen az éjszakán rémálmok gyötörtek. Milliárdnyi gép mászot mindenütt, fémet keresve. Le ástak a földbe az ásványokért, hegyeket tüntettek el, rémes volt. Verejtékben úszva ébredtem reggel. Culing gépei négy nap alatt be népesítették a szigetet.Több mint négyezer rákszerű gép kelt életre már. Ha egy gödörből kifogyott a fém, felkutatták a következőt. az ötödik napon érdekes jelenet játszódott le. Két gép egymásnak rontott egy darab ónért. Ebben a gödörben volt csak ón. A gépek ide jöttek ha kellett egy alkatrészhez ón. Több százan jöttek, valóságos verekedés tört ki. Kitűnt közülük egy, mely gyorsabb volt a tőbbinél. A tőbbiek hátán mászott, hogy megszerezze a fémet. A tőbbiek rángatták egymást, hogy az ónhoz juthassanak. A gyosabb gép szikrák özönével elpusztított egy gépet.   A testét azonnal elkezdték szét darabolni. Folyamatosan készültek az uj gépek. Mikor elmondtam Culingnak mit láttam, azt felelte, ezt vártam. Hogyan? Kérdeztem meglepődve. Ez az evolúció, felelte. A legtökéletesebb éli túl. Hogy - hogy a legtökéletesebb? Hiszen teljesen egyformák! Úgy gondolja hogy lehet tökéletes másolatot készíteni? Nem lehet még két egyforma csapágygolyót sem készíteni, pedig az egyszerűbb. Ez a gép, az első, módosító programmal van ellátva. Így próbálja a  változást ki küszöbölni. Mármint a nagy változásokat. Csak apró módosítások lehetnek. Így mindig jobb, korszerűbb gépek jönnek létre. Ezért várom hogy minden fém el fogyjon. És akkor jön a háború! Egymást fogják felfalni, és a végén csak a legjobbak maradnak. Őket fogom átprogramozni a céljainknak megfelelően. Ezen az éjszakán sokáig ültem a sátram előtt. Néztem a tengert, gondolkodtam. Culing valóban olyasmit talált fel, ami komoly veszedelemmel fenyegeti az emberiséget? Néha elvágtatott mellettem néhány fém féreg. Menet közben is zörögtek, kattogtak, dolgoztak. Egy a lábam elé került, bele rúgtam. A gép hanyat fordult. A tőbbiek rá rontottak, pillanatok alatt darabokra vagdalták. Elegem lett belőlük. Bementem a sátramba, elővettem egy feszítő vasat. Rá vágtam az egyik hátára, a parabola tükör összetört. A gép leállt, a tőbbi rögtön rávetette magát. Szikrák özöne villant fel.Még néhányat szétvertem, mire rájöttem hogy ennek semmi értelme. Vissza mentem a sátramba lefeküdtem. Nem sokáig aludtam, arra ébredtem, hogy egy hideg valami mászik rajtam. A rákszerű gép a sátorban matatott. Az átkozott gép, fém keresés közben, megtalálta a víztartályt, azt vagdosta szét. Gyorsan felköltöttem Culingot, és minden konzervet, és ami fémből volt, a tengerbe dobáltuk. Láttam Culingon, erre nem számított. Három hete lehettünk a szigeten, mikor Culing be jelentette, A gépek minden fémet felfaltak! Most jön a háború! Az összes fém gépekké alakult át, akik el árasztották a szigetet. Le föl rohangáltak, vadul keresve valami fémet. Ahogy figyeltem őket, valóban nem voltak egyformák. Az ollójuk is változó volt, a száj méretük, és a mozgásuk is. Na most végezhetik a következő feledatot, mondta Culing. Csak előbb kapnak egy kis kobaltot. Ez komoly? Kobaltot a gépeknek? De hát az rádióaktív! Természetesen, felelte Culing. Úgy vannak tervezve, hogy kis mennyiség esetén, hogy úgymondjam megszünnek tisztelni egymást. És a tengerből előhozta a tizedik ládát. A kis rudakat szanaszét dobálta a futkározó szörnyek közé. Most majd meglátja, ebben a testvérháborúban, csak a legjobbak maradnak meg, és még tökéletesebb utódokat gyártanak. Nem lehet le írni, mi következett a rudak szétdobálása után. A sok szörny egymást taposva iparkodott hozzá jutni az uj fémhez. Amelyik már hozzájutott, és be került a szerkezetébe, mintha megtáltosodott volna. Culing azt mondta, a rádióaktivitás megváltoztatja a programjukat. Ezért jöttünk erre a szigetre. Ha valami nem sikerül, nem okozunk kárt senkinek és semminek. Azok a helyek ahová Culing a kobaltot dobta, másodpercek alatt, valóságos csatatérré változtak. Nézze, már verekednek, tapsolt örömében a mérnök. A gépek százával rohantak a helyszínre. Amikor a kobalt darabkák bejutottak a szerkezetekbe, azok rettenthetetlen ragadozókká váltak! A háború első szakaszában azok támadtak, akik már kobalthoz jutottak. Ők darabokra vágták a sziget más részeiről oda özönlő gépeket. Amilyen mértékben a kobalt egyre több gépbe jutott be, a háború egyre vadabb lett. Közben be kapcsolódtak az ujonnan készült gépek is a harcba. Milyen csodálatos nemzedék volt ez! Kissebbek lettek, és hihetetlenül gyorsak. Nem kellett a szokásos módon feltölteni az akumlátoraikat. Elég volt számukra a napenergia, amit egy nagyobb parabola tükörrel fogtak fel. Meglepően agresszívak voltak. Culing önelégülten vigyorgott, jól van, jól van, ezt vártam. Ami engem illet, én undorral, és félelemmel néztem a gépek harcát. Mi lessz ennek a vége? Délre az egész part csatatérré vált. A gépek az egész szigetről ide csődültek. Némán folyt ez a háború, jajgatás dübörgés nélkül. Csak szikrák özöne látszott, ahogy aprították egymást. Közben ujabb, és ujabb formációk jöttek létre. Egyre nagyobbak lettek, és a kisméretü tásaikat könnyedén morzsolták szét. Alkonyatkor hirtelen hatalmas változás állt be. A gépek nyugat felé húzódtak, és lassabbak lettek. Az ördög vigye el! Mind haláélra van ítélve! Mondta Culing rekedten. Nincs akumlátoruk, a sötétben végük van. Valóban, ahogy a nap le ment a naptükrös gépek megmerevedtek. Már nem agresszív harcosok voltak, hanem hasznavehetetlen fémtömeg. Az akumlátorral rendelkező gépek már majdnem egy méter magasságúak voltak, és sorban felaprították a leállt gépeket. Ezeknek a nagyméretű gépeknek a szerelő lapjain, még nagyobb gépek keletkeztek. Culing elkomorodott. Nem így képzelte el a gépek evolúcióját. A nagyméretű gépek rossz fegyverek lennének az ellenség hátában. Be sötétedett, aludni mentem. Feküdtem egy darabig, s azon töprengtem, hogyan okozhatott ilyen drasztikus változást a kobalt? Hiszen ez egy mesterségesen előállított gép! De persze a működéséről fogalmam sem volt. Culing erről egy szót sem szólt. Töprengtem, hogyan állítják elő az áram köröket, a vezetékeket, főleg hogyan szigetelik, hiszen műanyagot nem hoztunk. Valószínű hogy a homokból üveget csinálnak, és az szigetel. Ez titok maradt, mert a gépekbe nem lehetett belelátni. Éjfél körül, vad kiáltásra ébredtem. Talpra ugrottam, de semmit sem láttam, csupán a homokos part szürke csíkját, és a tengert, amely össze olvadt a csíllagos fekete égboltal. Az ordítás meg ismétlődött a bozótos felől, de mostmár halkabban. Csak most vettem észre, hogy Culing nincs mellettem. Arrafelé szaladtam, amerről a hangját hallottam. A tenger, mint eddig, nagyon csendes volt, és az apró hullámok csak nagy ritkán öntötték el alig hallható surrogással a homokos partot. Ennek ellenére úgy rémlett, hogy azon a helyen, ahol az élelmiszer készletünk volt elrejtve a vízben, a tenger felszine nyugtalan. Valami csapkodott a vízben. Közelebb érve látom, a mérnök az. Mérnök úr mit csinál? Kérdeztem. Mi történt? Itt vagyok nyakig a vízben! Segítsen! Bementem a vízbe, és valami kemény tárgyba botlottam. Egy gép volt, mely hosszú lábakon állt a vízben. Miért ment be olyan messzire? Kérdeztem. Megkergettek, kénytelen voltam ide menekülni. Ki a fene kergette magát? Csodálkoztam. A gépek! Felelte a mérnök. Miért, kérdeztem. Engem nem bántanak. Ismét egy gépbe botlottam, úgy látszik ők üldözték Culingot. Mondja már el mi történt? Én magam sem értem, kezdte remegő hangon. Alvás közben az egyik rám mászott, azt hittem véletlen, és odébb húzódtam. De ismét rám mászott, és az ollójával az arcomhoz ért. Feláltam, és ki mentem. de a gép jött utánam, futni kezdtem, erre többen utánam eredtek. Végül ide menekültem. Furcsa. Eddig ilyen nem fordult elő. Nem gondolja, ha ezt az evolúciós fejlődés okozta, engem is meg kellene támadniuk? Nem tudom, felelte Culing rekedten. De én nem merek kimenni a partra. Ne butáskodjon, jöjjön, majd én megvédem magát. Hogyan? Előveszek egy kalapácsot, és szétverem amelyik támad. Jaj, csak ne fém kalapácsot! Inkább valamilyen fából készült tárgyat. Lassan elértük a vízi raktárunkat. Hangos csapkodás hallatszott, és a gépek jól ismert zaja. Ezek a férgek az összes fémdobozt szét vágták! Megsemmisült minden étel és ital készletünk. Culing! Kiáltottam föl, elvesztünk. Most aztán törje a fejét hogy mit csináljunk! Mindennek maga az oka! Maga találta ki ezt a diverzáns marhaságot! Most oldja meg ahogy akarja. A sötétben alig láttam, de találtam néhány gyümölcsöt, sajtot, és egy darab füstölt húst. Ezeket a sátorhoz vittem. Gondoltam, ha kivilágosodik többet is találok. De vizünk, az nem lesz egy csepp sem. Lassan világosodott, még több élelmet találtam. Közben, mivel csendben volt, meg is feleledkeztem Culingról. Csak akkor kaptam fel a fejem, mikor megint ordított, Bad! Segítsen! Megint meg támadtak! Elindultam a tenger felé, mert megint nyakig a vízben volt. A gépek akik körülvették, rám ügyet sem vetettek. Vajon miért nem szeretik magát? Hiszen maga az apukájuk! Próbáltam viccelődni, hogy jobb kedvre derítsem. Teljesen zöld volt a félelemtől. Csináljon valamit, ha ennél hosszabb lábú is készül, végem van! Kellett magának evolúció, most egye meg amit főzött. Mondja, ezeknek a vackoknak melyik a legsebezhetőbb részük? Korábban ha eltört a tükör, végük volt. De most hová fejlődtek nem tudom. Egy alapos vizsgálat kellene. Legyen átkozott a találmámyával eggyüt, feleltem. Közben az egyik gép az arca felé nyúlt az ollójával. Megragadtam és meghajlítottam. Elég könnyen ment. Elhajlítottam a másikat is, és ez láthatóan nem tetszett neki, lassan ki mászott a vízből.  Ezzel a módszerrel sikerült Culingnak egy kis térhez jutni. Én ki mentem a partra, és kezdtem a gépeket pusztítani. Eltörtem a csápjaikat, ezek már nem tudtak tájékozódni. Amelyiken még tükör volt, azt kővel összetörtem. Párszáz gépet rongáltam meg délig, reszkető kézzel és lábbal álltam meg és körülnéztem. Ismét rájöttem értelmetlenséget csinálok. A többi gép, a sérülteket felaprította és ujabb, nagyobb gépeket készített belőlük. Az uj gépek, szinte egyben nyelték el a régi kis gépeket. Pár óra múlva láttam hátsó lábakra emelkedő gépeket, ők már ember magasságúak voltak. Elmentem Culing rejtekéhez, mert távolabb a bokrok közt elástam a homokba, épp csak annyit hagytam ki belőle hogy lélegezni tudjon. Ekkor a bokrok közül egy különösen nagy gép rontott elő. Mgasabb volt nállam. A két hátsó csápján ment, több nem is volt neki. Az első gépekhez képest, egész más volt a formája. Csak egy pár ollója volt, de ez is inkább kézre hasonlított. Pont keresztezte az utamat. Nem törődött velem, félkörben megkerült. Későn jöttem rá, hogy a mérnök a célpont! Futásnak eredtem, de mire oda értem a gép már ki emelte a homokból Culingot. A mérnök menekülni akart, de semmi esélye sem volt, a két karszerű csáp úgy lefogta. Próbáltam a gép csápjait elhajlítani, de mintha villanypóznát próbáltam volna, olyan masszív volt. Ennek tükre sem volt, azt sem törhettem ösze. Nem tehettem semmit. A gép szikra özönt zúdított a mérnök arcába. A fájdalomtó a szája ki nyílt, és akkor tudatosult bennem, amit már egyszer láttam! A mérnöknek fém fogai voltak! Ezért üldözték a gépek! Amikor Culingot temettem még pár gép rohangászott a szigeten, üldözték egymást. Minden szánakozás nélkül temettem el a mérnököt, kiszáradt számban recsegett a homok, és gondolatban elátkoztam az elhunytat, borzalmas ötletéért. A keresztény erkölcs szempontjából szörnyű bűnt követtem el. Néhány napig mozdulatlanul feküdtem a parton, néha locsoltam magam tengervízzel. Egy bokorra terítettem a plédem, alatta volt némi árnyék. Hogy feledjem a kínzó éhséget, és szomjúságot, elvont dolgokon kezdtem gondolkodni. Például azon, hogy miért kell sok okos embernek az eszét arra fecsérelni, hogy másoknak kárt okozzon? Vegyük Culing találmányát, biztos vagyok benne, hogy értelmes célra is fel lehetett volna használni. Például a bányászatban. De rá jöttem, ez sem járható út. A gép evoluciója olyan lett, lehet a programozása miatt, hogy a végén egy hatalmas hasznavehetetlen tömeg jöjjön létre. Egyszer csak hatalmas árnyék  vetült rám. Nagynehezen fel tápászkodtam meg nézni, mi az. Kiderült, egy hatalmas gép állt fölöttem, és a vizet nézte, mintha várna valamit. A többi már homályos, halucináltam. A vitorláson tértem magamhoz, a kapitány kérdezte, miért kiabáltam hogy csak úszva jöjjenek értem? És azt a fura gépet felhozzák e a hajóra? Azt feleltem, a gép csak maradjon ahol van, a többit majd útközben elmesélem.                                        Vége.