EGY HANG

 

Egy hang zúg át az országon,

Melyhez képest pásztor furulya

Lehelnek kürtje, ég boltozatán

Dörgő sötét fellegek moraja

Csak ostor pattogása, az ágyú szó

Oly gyönge, milyet bodza puska ád!

Te szóltál óriás nyugdíjas tömeg!

Ki ledolgoztad majd egész életed,

Hitvány bérért, napestig robotolva,

Hogy megszerezd kolduskenyered!

 

Egy hang kezd zengeni az országban,

Zászló alá hívja híveit,

Epedve  egy szent üdvös cél után,

Hogy kik e páriáknak vérit szívják,

Nyomorukon enyhítsenek,

Tudják meg, hogy nem igás barmok,

Hanem miként ők, szintén emberek,

Bár eltiporták majd minden joguk.

S míg a jóból jutott csak oly kevés,

Sorsukká vált az örök szenvedés!

 

Egy hang dübörög át az országon,

Féljétek azt, ti hatalmas urak,

Mert torkotokon akadhat a falat!

Most még sokat tehet az akarat,

S a fölvadult tenger hullámai

Medrükbe vissza térnek, mielőtt

Sziklához vert hajótok roncsai

A mélybe süllyednének!

Féljétek őt, a nyugdíjast!

S a tenger, melynek habja kavargott vadul,

Ismét szépen elsímul.