Az idegenek.

A  " Nemzet " tudósítója azt kérdezte, mi a véleménye a jövevényekről, Szabó úr?

Baráti szándékkal jönnek? A külsejük emberi?

Nagyon is emberi. Válaszolta a vékony fiatalember.

Kint, a hatalmas ablaktáblákon túl, eső dobolt halkan, homályos fátyol mögé rejtve a repülőteret,

ahová "ők " megérkeznek majd.

A beton kifutón eső pöttyözte a tócsákat, nedvesen csillogott a leszálló pálya.

Tisztes távolságban attól a pontól, ahol a hajó le fog szállni, autók sora állt.

Tele riporterekkel, kamerákkal, reflektorokkal.

Még távolabb, a kihalt táj dombjai mögött, körben elhelyezett tűzérségi gyűrű állt készenlétben,

a láthatáron túl pedig bombázógépek, védve a világot azzal az eshetőséggel szemben, ha az első hajó, mely a kozmoszból a földre száll, netán hitszegésre készülne.

Tud valamit a bolygójukról?  Kérdezte az " ujság " tudósítója.

A " nemzet " tudósítója ott állt a többiek között, hallgatott, gondolkodott, még tartogatta a kérdéseit.

A sajtó résztvevői tisztelettel kérdezgették Szabó urat. Szabó úr, síma fekete hajú, fáradt arcú, vékony fiatalember volt. Nem akarták túl sok kérdéssel zaklatni.

Az volt a lényeg,ne veszítsék el a jó índulatát. Holnapra ő lessz a legnagyobb sztár, aki valaha címlapra került.

• Nem, tudni nem tudok semmit.
• Van valami elképzelése?
• Tartott ki kérdése mellett a " nemzet " riportere.
• Az Ő szemükben bolygójuk valószínüleg földszerű.- Válaszolt az elgyötört külsejű fiatalember.
• Az élőlényt a környezeti hatások alakítják ki. Mindez, csak viszonylagos érvénnyel bír.

Egy futó pillantást vetett a riporterekre, aztán felnézett a végtelenségbe.

• Földszerű- mondta egy riporter, és le is írta amitt hallott.

A két riporter összenézett, majd majd eggyikük megkérdezte, veszélyesek?

Ez elevenébe vágó kérdés volt. Megtöri a titoktartást, előhozza a tényeket.

Szabó tétován bámúlt ki az ablakon.

• Nem mondhatnám.

Tehát azt gondolja, hogy a közeledésük baráti jellegű? Kérdezte az " ujság " riportere.

Szabó elmosolyodott, ezt tudom.

• Mi vezette rá, hogy felvegye velük a kapcsolatot?

Légköri zavarok, rádió zavarok, válaszolta Szabó.

A hadsereg nyilván fedlvilágosította önöket arról, hogy miből áll az én munkám.

A hadsereg nem világosított fel senkit.

A riporterek tagadóan rázták fejüket.

Szabó habozva pillantott rájuk.

Rádió jeleket fejtek meg a titkosszolgálatnak.

Egy iránykereső antennával dolgozom, idegen jeleket keresek, és rögzítek mindent, amit találok.

Majd elemzem őkek. A csillagok felé fordított antennákból állandóan zajok érkeznek. Néha egy- egy sípolás. Felvetődött, hátha ez nem természetes. Megpróbáltam megfejteni.

Tudják, van egy régi fogás, a jeleket annyira felgyorsítják, hogy csak sípolás hallatszik.

Úgy gondolja rejtjeleket sugároznak nekünk? Nem. A jeleket nem nekünk sugározzák.

Nem kellett mást tennem, mint felvenni, és le lassítani.

Ha egy csillagnak bolygói vannak, mármint lakott bolygói, rádió utján tartják a kapcsolatot egymással.

Nyilván keskeny sávban sugároznak. Az energia takarékosság, és a távolság miatt.

Mint a reflektor, ha egy pontra vetítjük a fényt, többet ér, mint a szórt fény.

A bolygók, lehet távol vannak egymástól, és csak percek, vagy másodpercek maradnak adásra.

Ezért kell összesűríteni, tehát felgyorsítani az üzenetet. A vevő állomás le lassítja normál sebességre,

és kész a napi adás.Valahányszor, földünk belekerül e sugárnyalábba, sípolást hallunk.

De a nagy távolság miatt nem mindet tudjuk fogni.

És hogy sikerült televízíós adást fogni? Kérdezte az " ujság " riportere.

Majdnem véletlenül. A sugár több volt mint síma rádió hullám. Képalkotóval vizsgáltam meg, és képet kaptam! 

A beszélgetőktől nem messze egy képviselő járkált, Az elmondandó beszédét mormolta magában.

A terem televolt technikusokkal, kamerákkal, várták a vendégeket.

Egy oldalsó asztalon, szinte amatőrnek mondható televízíós készülék állt.

Ezzel tartották a kapcsolatot az idegenekkel.

• Felvettem néhény sípolást - mondta Szabó - le lassítottam,és most meg mutatom önöknek.

Először csak próbálkoztunk, de elég szépen sikerült. Nem nagyon értettük, de rá jöttünk hogy egy kölcsön- könyvtár film anyagát vesszük.Valószínüleg színdarabok.

Hogyan kerültek kapcsolatba?

Egy fimet küldtem nekik ugyan azon a hullámhosszon. gondoltuk évek telnek el mire megkapják.

Meglepődtünk. Két hét múlva, ujjabb sípolást vettünk. Nekünk szóló adás volt.

Kétség sem férhetett hozzá! A film egy részlete volt, és egy nagy terem, ahol sokan a filmet nézték, utánna tapsoltak. Valószinű egy űrhajó közvetítette az adást, látszott tetszik nekik, folytatást várnak.

Ha gondolják, megnézhetik a vetítőben. Ha közeledik az űrhajó, azt úgyis hallani fogják.

Ezzel véget ért az interjú. Szabó, a készüléke elé ült.

A riporterek bevonultak egy üres terembe, ahol székek, és egy nagy képernyő volt.

Elkezdődőtt a vetítés. Akiket láttak, nem földi emberek voltak.

Mintha álarcot viseltek volna földi emberek.

Furcsán, libegve jártak, egy szürke falú teremben. Beszélgettek,izgatottan vitatkoztak valamin.

Hang, még nem volt. egy zöld tunikát viselő férfi kézzel mutatott a másik felé, az lehunyta bíbor színű szemét, el fintorodott, és úgy tett mintha eltaszítaná magától. Biztos valami dráma.

A kéz mozdulat jelezte, ezek kiváló szinészek. Ujjabb szereplők bukkantak fel, oly jól mimikáltak, hogy hang nélkül is érthető volt az egész. És e pillanatban megjött a hang!

A nyelv, melyen beszéltek, lágy, sok magánhangzót tartalmazott, hullámzó hanglejtéssel.

Gesztikuláltak a beszéd hevében, s a kezük mozgása furcsán elmaradt a szó mögött, nem lassú volt, csak valahogy lomha. A nyelvet nem értették, még nem működött a tolmács gép.Csak a mozgásra figyeltek. Az  nagyon furcsa volt. Telt múlt az idő. 

Egyszer csak megszólalt a rádió!

Az idegenek voltak. Most léptünknk be a légkörötökbe, közölték.

Szabó figyelt, de semmilyen hang nem hallatszott, csak a rádióé.

Hogy érhettek a légkörbe? A radar nem jelzett, se hangot nem hallottak, és nem láttak semmit az égen.

Borszasztó ez a bolygó! Monda az idegen a rádióban. Szabó kinézett az ablakon , ragyogó napsütést látott. Milyen spektrumban látnak ezek? Mi a baj? Kérdezte tőlük a rádión.

Földet értünk !

Nem mondtad hogy ez ilyen vizes bolygó! Mindenüt víz, meg növények!

Valami mocsárban landoltunk!

Túl mély az űrhajónkhoz képest, süllyedünk! segítsetek!

Szabó tudta, száz kilóméterekre nincs mocsár. Valyon hol szállhattak le?

Segítsetek! Süllyedünk! Szólt a rádióból. A fúvókák eltömődtek, nem tudunk felszállni!

Szabóra hirtelen rátört a felismerés!

Nem látszott űrhajó, nem hallatszott a hajtómű zaja,a rádió bemérő, száz métert mutatott.

Ezek mikroszkópikus lények!

Itt vannak a repülőtér valamelyik pocsolyájában.

De nagyító üveg nélkül, sosem találják meg őket.

Vége.