1 Másodperc

Csillagváros, 2022 Március 4. Simon főmérnök, az űrkutatási labor főnöke, összerakta iratait, és így szólt, tehát értik uraim. Ez a feladat. A tanácskozás résztvevői, több nemzet tudósai voltak, hümmögve, morgolódva szedelődzködtek. Az országok közötti űrkutatási szerződés nagy feladatott hárított rájuk. Ők, nemzetük legjobb tudósai jöttek el Csillagvárosba, egy hatalmas terv előkészítésének megbeszélésére. Óriási terv volt, talán őrűlt is kicsit, mindenesetre túl nézett a jelenlegi technikai határokon. Az ötlet Simoné volt, ő terjesztette a főnökei elé. A terv annyira abszurd volt, hogy első hallásra mindenkinek tetszett. A terv abból állt, hogy építenek egy lakó űrhajót, amely elindul a 115 milliárd fényév távolságra lévő bolygó felé, melynek még neve sem volt. Nemrég fedezték fel, és furcsa jeleket fogtak felőle, a bolygó körül furcsa fény felvillanások voltak láthatók. A bolygó olyan messze volt, hogy ekkora távolság, szinte fel sem fogható. Ki kell lépni a naprendszerből, és erre eddig még nem volt példa. A nemrég felfedezett bolygó föld méretű volt, de két holdal. Egyikük a mienkhez hasonlított, de a másik? Erre nem volt magyarázat. Hol nagyon gyorsan  és közel keringet az anyabolygóhoz, hol megállt, és vísszafele kezdet forogni, de lassan. Mintha vísszament volna megnézni valamit. A jelek, az anyabolygóról származtak. A furcsa fényjelek olyanok voltak, mint hatalmas, égő gáz kitörések, de sem a bolygórol, sem a holdakról nem jöhettek. Mellettük, az űrben lobbantak fel. Ebből alakult ki a feltételezés, itt valamilyen értelmesnek mondható létforma létezik. Ekkor kezdte el Simon tervezni az utazást.

Előbb teljesen autómata űrhajóra gondolt. De egy ilyen űrhajon lévő robot, akárhogy is programozzák, nem biztos hogy különbséget tud tenni ember, vagy ember szerű lény, vagy valami életforma között. De a komunikáció, és tűrőképesség terén a robotok verhetetlenek voltak. Így a terv szerint eggyüt repülnek majd emberek, és robotok. Simon terveit, a Nemzetközi Űrközpont jóvá hagyta, és kinevezte a terv kivitelezőjének. A terv nagyon bonyolult volt. Először is az űrhajó mérete. Mivel lakóhajórol volt szó, több generációnak kellett életfeltételeket biztosítani. Ekkora méretű hajót, a földröl nem lehet indítani. Ezért, a világűrben kezdték meg az összeszerelést. A tag országok, ipari lehetőségeikhez képest kezdték az alkatrészek legyártását. A Japánok, a műszereket, és különböző elektronikus készülékeket gyártották, az Oroszok a nagytömegű öntöt alkatrészeket, melyek magát a hajót, és burkolatát képezték. Minden országnak meg volt a feladata. A kész alkatrészek kiszállítása a világűrbe már nem okozott gondot. De az összeszerelő személyzet, állandóan hiányos volt. Ezzel egy időben elkezdődött a személyzet összeállítása, és kiképzése. Hatalmas feladat volt. A létszám, megközelítette a száz főt. Figyelembe kellett venni a férfi_ nő arányt. A konfliktusok elkerülése miatt egyforma számban kellett részt venniük az utazáson. Szóba került, csak házaspárok utazzanak, de családon belül más a végzettség, így nem biztos hogy utas lehet, egy mikrobiológus könyvelő felesége. Ugyan mi haszna volna ezen az úton?

Millió gond! Az életkor meghatározása, ha családos, a gyermekek jöhetnek e? Vagy olyan egyedül állókat kell keresni, akik talán párkapcsolatot létesítenek? Száz ember, száz akarat, száz elképzelés. Simonnak főt a feje rendesen. Ráadásul, még a határidő is sürgette Simont. A bolygók összeállása teszi lehetővé az űrhajó elindítását. A világűrben lehet használni más hajtóanyagot, mint a föld elhagyásakor. Amikor a földet elhagyjuk, ez az első kozmikus sebesség, vagy szökési sebesség. Ez 7.91 km/s. Ezzel a sebeséggel ki jutunk a világűrbe. Simonék még mindig azon gondolkodtak, hogy kint az űrben is tudjon haladni a hajó. Mert mára már kiderült a tér nem üres. Az antianyag tölti ki a teret, amit még nem is tudunk, hogy micsoda. Simon tele volt munkával. Minden tag ország képviselője, szinte óránként új instrukciókat kért. A személyzet. Ez volt a legnagyobb probléma. Végül úgy döntött, önkéntes alapon válasszák meg a személyzetet. Nem lesznek tekintettel sem családra sem senkire. Aki vállalja, az mindent vállal. Még akkor is, ha nős, vagy férjezett, vállalja egy másik kapcsolat következményeit, ha kialakul. A küldetés arról is szól, hogy nemzedékeket kell felnevelni a világűrben, akik majd átveszik a szülők helyét. A biológusok is hatalmas feladatot kaptak, megélhetést kellett biztosítani először száz, majd több száz embernek. Mindent újra kell hasznosítani. Az élelmiszer, amit felhasználtak, egy nagy tartályba kerül, ott különböző vegyi anyagokkal kezelik, és felbontják atomjaira, és ebből az anyagból új élelmiszerek állíthatók elő. Az űrhajó legfelső fedélzetén elképzeltek egy olyan termet, amely mint az üveg, át engedi a fényt. Itt hidrophonikus kertészetet fognak ki alakítani. Ide sok ember kell, Az ültetvényt gondozni, szüretelni, élelemmé feldolgozni, főzni, tálalni. Elég ehhez száz ember? Az űrhajó vezetése, karbantartása hány főt igényel majd? Simonnak csak kérdések jártak a fejében, és ő állandóan a megoldásokon dolgozott. Egy ilyen átfogó, országokon átnyúló feladatot, egy ember döntéseire bízni, nagy dolog. A résztvevő országok lakossága hallott ugyan a tervről, de lényegében elképzelni sem tudták, mit jelent. Kilépni a föld vonzásköréből, már nem számított újdonságnak. De most a naprendszert kell elhagyni. A lakóhajón folyamatosan folyt a munka. De a személyzet még nem állt össze. Pszihologusok hada ajánlott minden féle módszert a válogatáshoz, de Simon döntött. Elsőbbségi szempont, a szakértelem, értve ez alatt az űrhajózást. Másodszor, el kell látni a személyzetet, harmadszor, lelki és egészségügyi ellátásra is fel kell készülni. A többit az evolúciónak kellene megoldani. Ha csak függetlenek utaznak, előbb utóbb valami vonzalom elképzelhető lessz, az utasok közt. Tehát az utódokról is gondoskodni kell majd. Itt jön a képbe, orvos, nővér óvodai dolgozó, tanító, de nem akármilyen. Itt a földi tananyaggal a gyermekek nem sokra mennek. még ezt is ki kell találni, hogy mit oktassanak. De erre még volt idő, szerencsére. A probléma nagy volt, a tagországokkal a kapcsolat folyamatos volt,  mindenütt keresték a megfelelő embereket. A cél az volt,hogy egy ember több munkát is el tudjon végezni. A pilóta szabad idejében taníthat, a szakács, pincér, kertészkedhessen. A fő feladat senkit sem köt le teljesen, váltásban dolgozik majd mindenki a hajó idő szerinti beosztásban. Simon új üzemanyag ki kisérletezésével foglalkozott az utóbbi időben. El kell érniük a második kozmikus sebességet, a 11.19km/s ot. Ha ez sikerül, a cél a harmadik kozmikus sebesség, a 13.5 km/s. Ezzel a sebességgel talán elhagyhatják a naprendszert. Ez, csak elmélet, a gyakorlatnak kell majd igazolni a számításokat. A létszám is kezdett össze állni. A lakóhajó elkészültéig még volt hátra 4 hónap. Ez persze relatív, mert bármikor akadhatott valami probléma. A bolygók öszeállásáig, amikor érdemes el indulni 6 hónap volt hátra. Ha minden sikerül akkor a Szaturnusz adja meg a végső lökést, hogy el hagyhasák a naprendszert. A személyzetért felelős tisztviselő, be számolt a legénység létszámáról. A végeredmény, 116 fő állt be a csapatba. Mindenki önként jelentkezett, és legalább három olyan szakmával rendelkezett, amellyekre az úton szükség lehetett.  Az oroszok végre le szállították az oxigén termelő készüléket, a szerelők már el is kezdték a be szerelést. Néha Simonnak is akadt néhány perce, ilyenkor elgondolkodott, a történéseken. Ilyenkor felmerült benne, nem lett volna jobb, a második változat?  Ebben a változatban ugyanis csak kevés személyzet utazott volna, szinte az egész úton hibernálva. az űrhajót csak automaták vezették volna. A személyzet több száz évig is le lehetett volna fagyasztva, és csak a célnál, vagy valamilyen veszély estén ébredt volna fel. De ez már mindegy. Éldőlt, ébren teszik meg az utat, közben mint tudósok, végzik a kisérleteiket. Tanulmányozzák a világűr hatását az emberekre, és a legfőbb dolgot, hogy alakul ennyi idegen ember kapcsolata? Mert ez a személyzetre lesz bízva. Megtartják a házassági kapcsolatot, annak minden felelősségével, vagy nyitott kapcsolatban élnek egymással? Ebben a formában a gyermek nevelés közösen történik, nincs apa - anya kapcsolat. Érdekes lenne meg figyelni, a gyermekek értelmi - lelki fejlődését, ebben a kapcsolat formában. Az is lehet, hogy mind a két kapcsolat forma műküdni fog. Az út sok száz éves, bármi előfordulhat. De a vezetőség azt kérte Simontól, ha lehetséges a földön elterjedt erkölcsi rend betartását javasolja az utazóknak. Ideálisabb egy házasságon alapuló család model. Figyelembe kell venni, hogy a természetes szaporulat, évente 50% - al nőni fog, ideális esetben. De a világűrben ez hogy fog működni, arra még nincs példa. Ez az út fogja bebizonyítani, hogy működik, vagy sem. Útközben, a feladatuk egyik része, emberek számára lakható bolygókat keresni, és megfelelő létszámú kolóniákat telepíteni rajtuk. Ezért fontos az a társadalmi rend, ami a földön már be vált. Mert a fő cél ez. A föld túlnépesedett, találni kell másik élőhelyet. Ezért ez a hajó távoli hasonlattal olyan mint " Noé " bárkája annak idején. Ha sikerül a naprendszeren belül találni lakható égitestet, üzennek a földnek, hogy lehet szervezni az áttelepítést. A lakóhajó pedig megy tovább a célja felé. Ha sikerül ilyen helyet találni, ezzel megoldják a saját túlnépesedésüket is. A lakóhajó ugyanis csak ezerháromszáz főt képes eltartani. Ez a létszám nagyon hamar elérhető, a több száz éves út alatt. Az űrhajó útjára kész, a személyzet kiképezve. Az egész világ türelmetlen de az idő még nem jött el. Még egy hónapot kell várni a bolygó eggyüt- állásra. Simon, kicsit fellélegezhetet, átgondolt mindent, a védőpajzsoktól, a lézer fegyvereken át, a bölcsödéig, mindent. A kertészet már termelt, gyümölcsök, zöldségek mázsáit hordták le a földre, fönt még csak kis létszám dolgozott, túl sok volt a termés. Simon, a személyzet utolsó eligazításán ismét megkérte őket, ha bármilyen életformával találkoznak, legyenek nagyon óvatossak a közeledéssel. Nem tudni mit vélnek támadásnak. A cél, nem a leigázás, hanem a békés egymásmellett élés. Ha nem emberszerű lényekkel találkoznak, a tudományos kutatás szabályait alkalmazzák, távolról figyeljék meg viselkedésüket, étkezési, és egyébb szokásaikat. Az élet megfigyelése, és nem ki irtása a cél. Utalt ezekkel a szavakkal, a régi felfedezőkre, akik őltek raboltak. Ha értelmes lényekkel találkoznak próbáljanak szót érteni velük. Tudom, mondta Simon, ha élnek arra értelmes lények, és tőlünk fejlettebbek, ők már látni fogják önöket, előbb, mint önök észreveszik őket. Itt is meg kell próbálni a békés kapcsolatfelvételt. Hogy ez mi módon történjen meg, nem tudok tanácsot adni. Egyszerűen elképzelni sem tudjuk, hogy kivel - mivel találkozhatnak odakint. Ezért csak azt kérhetem, tegyenek meg mindent a saját biztonságuk, és a másik fél biztonsága érdekében. Végre elérkezett az idő a lakóhajó indítására. Előbb a folyékony üzemanyaggal működő rakéták gyujtottak be. A lakóhajó lassan méltóságteljesen elindult. Az egész föld öröm ujjongásban tört ki. Egy nagy álom beteljesedett, és kezdődött a másik álom. Csak ne rémálom legyen, gondolta Simon, a képernyő előtt ülve.

                    Az utazás

Elfogyott a folyékony üzemanyag, a toló rakéták leváltak. Ezzel egy időben be indúltak a Simon tervezte szilárd hajtóanyagú rakéták. Eddig minden autómatikusan működött. A fő pilóta, Szergej Ivanovics sóvárogva nézte a plombákat, mellyel a kézivezérlés volt lezárva. A parancs szerint csak akkor lehet kézi vezérlésre kapcsolni, ha az automaták nem boldogulnak a kialakult helyzettel. Meghibásodás, ismeretlen tárgy megjelenése, vagy olyan előre nem látott dolog, amire a gépek nincsenek be programozva. Két hét múlva elérték a lehetséges legnagyobb sebességet, a 13.5km/s- ot.A lakóhajó hatalmas sebességgel szágúldott. Bent a hajóban működött a mesterséges gravitáció. A középpontban a földihez közeli volt, a legkülsó körön, a holdéhoz hasonló. A szinte normálisnak nevezhető részen voltak a lakó helységek, a kultúrális központ, benne a sport létesítmények, úszómedence edzőterem. Léna Lovacsenkó, az orvos, a fő szakács, ( csak az étrend összeállítása volt a feladata ) és sport felelős volt egy személyben. Ő kísérte figyelemmel hogy mindenki a megkövetelt mozgás mennyiséget elvágezze, különben az izmok sorvadni kezdenek. A mesterséges gravitáció, főleg a külső gyűrűn dolgozóknak nem volt ideális. József atya, aki a lelki bajok doktora is volt, felelt azért hogy a lehetőségekhez képest ép elméjűek maradjanak. A vallás  már nagyon régen, egyöntetűvé vált. Volt egy istenhit, aki akart templomba járt. De a vallás nem volt kötelező, és nem érte támadás sem a hívőt, sem a hitetlent. Így, az atya inkább pszihológus, anyakönyvezető volt mint pap. Eddig az utazás alatt semmilyem gond nem adódott. Az automaták, programjuk szerint végezték a dolgukat. Némi gond a kertészetben volt. Eddig erre nem volt példa, hogy növényeket termesszenek extrém körülmények között. Az ultraviola sugárzás hasznos a növényeknek, bizonyos határig. de az ott dolgozó embereknek ez halálos. Az átlátszó felület, hiába szuper erős, ezt a sugárzást átengedi. Az is gondot jelentett, hogy oldják meg, hogy a hajó teljes felületét védjék, de a kertészet kapjon némi sugárzást. A védőpajzs használata nélkülözhetetlen volt, a kinti sugárzás napok alatt elpusztította volna a személyzetet. Bizonyos gyógyszerek már ki voltak fejlesztve, a külső gyűrűn dolgozók kapták, megelőzési céllal. Eltelt egy év, közeledtek a Mars bolygóhoz. A közösségi terekben, hatalmas képernyőkön láthatták mi van körülöttük. A számitások szerint, 225 millió kilóméterre vannak a földtől. minden szabadnapos utazó a marsot nézte. A radarok kezdtek űrtörmeléket jelezni, de a pajzsnak ez nem jelentett kihívást, színes szikraként suhantak el mellettük. A látvány csodálatos volt. Már kialakult a napi munka rutin. Mindenki először a saját munkaterületén dolgozott, a pihenő után oda ment ahová éppen be osztották. Így derült ki kinek mihez van nagyobb tehetsége. Egy csíllagász be lett osztva a kertészetbe, de pár nap mulva kiderült, ez nem az ő világa, majd a konyhára osztották, és kiderült remek szakács! Már a párkapcsolatok is kialakultak. Az első hónapokban előfordult hogy cserélődtek a párok, de mostanra már mindenki megtalálta a párját. Józef atya már több tucat házasságot szentesített, és már meg születtek az első űrbébik is. Így már a bölcsöde is elkezdte a működést. A pincérnők közt volt tíz képzett nővér, akik a baba kortól, a felnőt korig tudták kezelni az embereket. A lakóhajó száguldott, a Mars holdjai már egész közel voltak. A marsnak két holdja van. Ez eggyik a Deimos, ( félelem ) 23478 kilóméter távolságra kering a marstól. Szinte megeggyezik a forgási sebességük, mint a Föld - Hold forgási sebessége. A másik hold, a Phobos ( iszonyat ) oly gyorsan forog a mars körül, hogy naponta háromszor kerüli meg. Egy marsi nap csak fél órával több a földi napnál. Már a holdak neve is furcsa, rejtély miért kapták, hisz elnevezésük idején még semmit nem tudtak róluk. Vagy mégis? A viselkedésük még a nevüknél is furcsább. Főleg a Phobos. Olyan közel kening a marshoz, hogy a mi fizikai tudásunk szerint, nem maradhatna a pályáján, vagy darabokra kellene szakadnia, vagy rá kellene zuhannia a marsra. Ez a furcsa viselkedés is felkeltette a földi csíllagászok figyelmét, és az űrhajó csíllagászainak feladatul adták e különös viselkedés vizsgálatát. Ha majd elég közel érnek, apró kutató hajókon körbe repülik a holdakat, és ha lehetőség nyílik rá, le is szállnak további vizsgálatok elvégzésére. A szakértők véleménye szerint ezeknek a holdaknak nem volna szabad itt lenniük. Az anyaguk erősen eltér a Mars anyagától. A geológusoknak volt mit kutatni. Legelősször azt kellett megállapítani, hogy melyik hold alkalmas emberi lakóhely kialakítására. A lakóhajón az élet szinte tökéletes volt. Mindenki  megtalálta a megfelelő munkát, és a megfelelő társat. Eleinte többször előfordult, hogy a lakók párt cseréltek, de az idő teltével mindenki megtalálta az igazit. Egyre több gyermek született, és a velük való foglalkozás egyre egyre több embert vett igénybe. A kertészetben bevezetett újjítások miatt felszabadult jó pár ember, akiket más munkára lehetet át csoportosítani.A zöldség, és gyümölcs termelés, várakozáson felül teljesített. Olyan minőségű élelmiszert termelt, hogy szinte vetekedet a föld legjobb terméseivel.de a lakosság nem csak növénnyel élt. A húst úgy oldották meg, hogy át dolgozott élelmiszereket használtak. A kémikusok kidolgoztak egy módszert, amivel enzimekből, fehérjékből, bizonyos erjesztési folyamatok alatt mű hús állítható elő. Színre, kinézetre, ízre tökéletes utánzatok voltak. A kémikusok szerint, egészségesebb volt az igazinál, mert itt semmilyen baktérium nem létezett. Az idő telt, a hajó szédületes sebességgel száguldott, a remélt cél felé. A kis kutató hajók visszatértek, a hozott anyagot kezdték értékelni. Kiderült, a két hold anyaga más naprendszerből való. A vezetést fel lelkesítette az eredmény, hiszen bizonyosnak látszott hogy el lehet hagyni a naprendszert, hisz a két hold is ide került. A holdakat vizsgálva, főleg a Phobos volt gyanús. arra tippeltek, hogy mesterséges eredetű. De mivel nem adott semmilyen jelet, úgy gondolták tönkrement, és itt hagyták a Mars körül keringeni,az idők végzetéig. A bizonyítás lehetetlen volt. Nem volt felszerelésük a hold felnyitására, vagy meg fúrására. Közben rohantak tovább, elhagyni a naprendszert. A lakóhajó tökéletesen ellátta a feladatát, immár 1000- embert tartott el. A nagy rohanás, nem úgy érződőtt, mint a földön. Lassabban öregedtek az emberek, a gyemekek gyorsan nőtek, és okosabbnak tűntek földi társaiknál.  Közeledtek a Jupiter felé. egyre tőbb törmelék került az útjukba, és egyre nagyobb kövek, amik, már- már aszteroida méretűek voltak. De a gépek eddig meg birkóztak a velük, de a kapitány elrendelte a készenlétet. Az élet velejárójaként megtörténtek az első halál esetek is. Két lehetőség volt, vagy a hajón égetik el a testeket, vagy ki engedik a világűrbe. De a végakaratok csak a hamvasztást jelölték meg. Senkinek nem tetszett az ötlet, hogy testük talán örökké az űrben repüljön. A Jupiter. Hatalmas, nála csak a napunk nagyobb. A naptól a föld 149 millió kilóméterre van, a Jupiter 778.3 millió kilóméterre. A mérete 1300 - szorosa a földének. De a sűrűsége, csak kicsit nagyobb a víznél. A kutató rakéták először a gyűrűket vették szemügyre, melyek szintén nem a földön megszokott módon értelmezték a gravitációt. Az első gyűrű túl közel van a bolygóhoz, és a forgási sebessége duplája a bolygó forgási sebességének. Elképzelni sem lehet mi tartja meg a pályáján. Az egész bolygó gyakorlatilag hidrogénből áll. Itt további kutatás a lehetséges élettér felé, értelmetlen. De viszont a Jupiter eggyik holdja, az Io, talán ad valami lehetőséget. Az Io, nagyobb mint a mi holdunk. Egy kis átalakítással lakhatóvá tehető. A légköre ritka, ezt kell módosítani. Oxigén nincs a légkörben, ezen kell változtatni. A hosszú út alatt a tudósok kifejlesztettek egy a földön is ismert zuzmóból egy uj fajt. Ez tűri a kozmikus sugárzást, és bármilyen gázokat képes ugymond elfogyasztani, és melléktermékként , oxigént és hidrogént állít elő. A vezetők úgy döntöttek, hogy telepítenek egy koloniát az Io - ra. Az életfeltételeket először konténer házakban, védő ruhával oldják meg. Első dolguk az lesz, hogy a zuzmókat ki juttassák a holdra. Erre a célra egy kissebb kutató hajó nagyon megfelelő volt. A lakóhajón nagy mennyiségben volt már a zuzmóból, mert étekezési célra is használták. Épp esedékes volt egy lakható település létre hozása, mert a létszám már elérte a maximumot. Ha nem sikrül az Io- n a telepítés, születés szabályozást kell bevezetni. Őtszáz fős kolóniával számoltak, ennek megfelelően építették fel a konténer várost. Épült atomreaktor is az energia fedezésére. A zuzmókat a légkörből szórták szét, először a leg optimálisabb helyeken, és közben tovább folyt a termesztésük, immár az Io-n. A számítások szeint tíz  év alatt kell megváltozni a légkör ősszetételének. Ha már be lélegezhető lessz a légkör, elkezdhetik a klíma megváltoztatását. Az Io - n sok vulkán van, a tudósok ezeket akarják felhasználni, a bolygó felfűtésére, később már ez természetes módon, mint a földön, fog működni. Az Io nagyon messze van a naptól, ezért evvel a grandiózus tervel próbálják megoldani a problémát. A hő háztartás talán működni fog, de a fénnyel lehet hogy problémák lesznek. Ezen még dolgoznak a tudósok. Az évek teltek, Az első generációs gyerekek már felnőtként tették a dolgukat. A kutatók immár a Szaturnuszra figyeltek, ez volt az utolsó nagy bolygó az útjuk során. Ezen a hosszú úton, még nyomát sem találták annak, amit életnek lehet nevezni. Talán kivétel a Phobos, de ez nem bizonyított. A rádió vevők minden elképzelhető hullámsávon pásztázták a világűrt, de csak természetes alapzajt fogtak. Ha van is élet idekint, akkor az nem a földön kifejlődött módon komunikál. Ha eggyáltalán komunikálnak egymással. Lehet, még nem annyira fejlettek, vagy már telepatikus úton komunikálnak. Ahogy közeledtek a Szaturnusz felé,  egyre tőbbet gondoltak a fő feladatra, kilépni a naprendszerből. Megközelítőleg sem tudták, hogy lessz e vonzása a mi naprendszerónknek az űrhajóra, akkor, amikor a naprendszer határát elérik. Próblja őket vissza húzni? Valyon a Szaturnusz tömeg vonzása megadja azt a végső lökést?  Az Io-n a kolónia működik, a lakóhajó rohan tovább a Szaturnusz felé. Jűang, aki a hajtóművekért felelős mérnők volt, jelezte a vezetésnek hogy valami baj van. Szergej, a kapitány, riadót rendelt el azonnal. Még nem tudták mi a baj, de a műszerek azt jelezték, hogy csökken a sebesség. Azonnal az automatáktól kérték le az adatokat, akik azt közölték, hogy a hajtóművek fokozatosan, de nem veszélyesen túlterhelődnek, ezért nem adtak le még vész jelzést. Minden tudós azt kezdte vizsgálni, hogy mi történt. Úgy tűnt, hogy a Szaturnusz fékezi őket, pedig az elméleti számítások szerint, lendíteni kellett volna rajtuk. De a sebességük tovább csökkent. A gravitációs lendítésnek, tőbb száz kilóméteres sebességgel kellett volna növelni a sebességüket, de a lakóhajónak csökkent a sebessége. Szergej parancsnok azonnal válság stábot alakított. A hajó még mindig automatikus vezérléssel ment. Az autómaták továbbra sem adtak hiba jelzést, de a sebesség tovább csökkent. Már rég elhagyták a Plútót, de a sebességük még mindig csőkkent. Ennek nem lett volna szabad meg történni! A robotok, vészjelzést adtak le. A hajtómű arra a szintre melegedett, amikor a robotoknak át kellet adni az irányítást. Az adatok alapján olyan nagy volt a baj, hogy az emberi irányítás nem tudott segíteni. Szergej parancsnok a válság stáb előtt elmondta, hogy a földön tartottak ettől. Az ő személyes eligazításán szóba kerűlt, hogy a naprendszert nem lehet elhagyni. Ez, itt, most, be igazolódni látszik. Minnél messzebb kerülnek a naptól, annál nagyobb a naprendszer vonzása. És ez ellen nem tudnak tenni semmit. Valóban semmit? A hajtóművek abba a szakaszba léptek, hogy vagy le állítják, vagy felrobban. De a ledületűk még vitte őket előre, de már csak egy autó sebességével. Nem tudták mi fékezi őket, A másik naprendszer taszítja őket, vagy a világűrben mindenütt ott lévő anti anyag a hibás? Annak az erejét nem vették számításba? Jűanng szerint meglehet oldani a problémát, de ahoz el kell érni a két naprendszer határát. Ha most leállítják a hajtóműveket , a lendület még elviszi őket , a zéró pontig . Itt egy másodpercük van csak. vagy ujra indulnak a hajtóművek, vagy felrobbannak. Csak egy másodperc.

VÉGE.